Tom és Geri: öcsém zseni
Nógrádi Gábor: Az öcsém zseni

Antal Nikolett
2009. 07. 06. 16:39

Nógrádi Gábor Tom és Geri sorozatának második kötete az idei Könyvhétre jelent meg, amelyből kiderül, hogy nemcsak a feltaláló báty, Geri a zseni, hanem a kitűnő szervezőkészséggel megáldott, higgadt, vezetői szerepet vállalni képes Tom is. A Móra Könyvkiadó gondozásában napvilágot látott mű alapszituációja a gyerekek közötti jól ismert csatározás, amely A Pál utcai fiúkhoz hasonlóan két táborra szakítja a 7. b-t. Nem véletlen az utalás Molnár Ferenc klasszikusára: 102 évvel később mai változata kel életre Az öcsém zseni lapjain.

Nógrádi Gábor könyvének célközönsége az a körülbelül 11-15 éves korosztály, amely a technikai eszközök használóiként, az újabb képregények és a Harry Potter olvasóiként nőttek fel, de életükben még jelen vannak a „régebbi korok” palacsintát és szilvás lepényt készítő nagymamái is. A műben a szülők sohasem jelennek meg, kizárólag a gyerekek elmondásából ismerhetjük meg őket, kettőt kivéve: Digó, azaz Poricska Péter anyját és agresszív, brutális nevelőapját. Ő az, aki szövetkezik a drogfutár Ottóval, hogy heroint szállítsanak nevelt fia (Digó) segítségével New Yorkba, ám a többiek sem estek a fejükre. Tom és Gergő, valamint barátaik – az okoska Brúnó, a szépséges Lantos Eszter, az örökké viccelődő Kacor és barátnője Lili, a kitűnő tanuló, de a világ dolgaihoz mégsem konyító Emu, valamint a legerősebb bandatag, Zsolt – ismét akcióba lendülnek, ahogyan tették ezt az első kötetben is. Ott a zseniális Geri tolmácsgépét akarta Ottó ellopni, ám hála a gyerekeknek (és azoknak a felnőtteknek, akik hittek bennük), meghiúsult a terve.
Akár egy brazil szappanoperában, a szálak itt is eléggé összekuszálódnak. A történettel párhuzamosasan nem túlzottan hangsúlyosan, de folyamatosan felrémlenek egy ilyen sorozat képei. Az Izaurára rájátszó Dezodóra középpontjában az egymással a címszereplőért vetekedő Lopez és Degenero állnak, ez utóbbinak persze nevében a végzete, s a hónaljszagú sorozat töredékei teszik olykor tréfásan szentimentálissá a Tom, Digó és Eszter alkotta háromszöget is.
Az omnipotens elbeszélő mindenről értesíti olvasóját, így nemcsak a gyerekek szemén keresztül figyelhetjük az eseményeket. Ez nagyban segít a fiatalabbaknak is abban, hogy könnyedén követhessék az olykor kissé kusza (ez azonban nem hibája a regénynek) eseményeket. A mű első harmadában olykor erőltetettek a poénok, a szójátékok, inkább a „jófej” felnőtt próbálkozásai, mintsem szerves regényelemek. Ám folyamatosan előrehaladva ezek egyre gördülékenyebbek lesznek, s hogy mindezeket többször is Kacor szájába adja a szerző, igazán kiváló megoldás. Szereplői egyre jobban körülhatárolhatóak, nyelvük segítségével válnak igazi egyéniségekké, karakterekké. E tekintetben kiemelkedik a huszonegy fejezetből és egy epilógból álló teljes műből a tizennyolcadik fejezet, amelyben a puskamikrofonnal felszerelt távcsövek segítségével sikerül kihallgatni az Újpest-DVSC meccsen tanácskozó Ottót és Poricskát. A sikeres felvétel után a meccsel mit sem törődve a gyerekek azonnal felállnak és hazaindulnak:
„Amikor mind a heten végigvonultak a szurkolók előtt, az egyik öregúr dühösen rájuk szólt:

- Mi van, gyerekek? Hova, hova? Talán nem tetszik a meccs?

- De tetszik – mondta Kacor. – Csak mennünk kell, mert mi vagyunk a csere.
A sor végén jártak már, de a röhögés még ott is hullámzott mögöttük.”
A regény talán legszebb motívuma, hogy már a gyerekekben is láttatja azokat a felnőtteket, akikké valószínűleg válni fognak. Kacor az életet harcnak fogja fel, hisz „Ha a másik pisztolyt ránt, nem gondolkozhatsz, hogy előveheted-e a tiédet.” Fölöttébb kiemelkedő egyéniség Brúnó, aki gyakran Shakespeare-t szaval, kijavítja a nyelvhelyességi, stilisztikai hibákat, tanácskozás helyett olykor magyarórát tart, s titokban a szülei elképzeléseivel ellentétesen nem zongoristának, hanem színésznek vagy rendezőnek készül.
Ám ne feledkezzünk meg a másik, a „sötét oldalról” sem. A Cápák vezére maga Digó, akit kezdetben a Geri által tollba, radírba szerelt titkos lehallgató készülékkel sikerül leleplezni: az iskolában agresszív és nagyképű, testén ott vannak az állandó verekedések nyomai – állítja ő, ám a titkos (és a törvény által büntetett!) kütyü a többiek tudomására hozza, hogy Poricskát folyamatosan veri a nevelőapja, akitől ráadásul lop is. Innen a rengeteg pénz, amiből köves MP4-lejátszót vehet Eszternek, hogy végre elcsábítsa, s innen a sok-sok seb, és kék-zöld folt a testén. Ám a másik csapat nem él vissza ezzel, épp ellenkezőleg, Digó megmentésére igyekszenek, nevelőapját sikerül börtönbe záratni, s Ottót ismét Bolíviába küldeni, aki sem azzal az örömmel nem tud apósának szolgálni, hogy végre lecsukják olyan 20-30 évre, sem azzal, hogy New Yorkba szállítja a rábízott heroint.
Mindez persze nem sikerülne Dániel tanár úr (aki mellesleg Ottó testvére) és Veronika tanárnő (azaz Dániel felesége) nélkül. Dániel (iskolai nevén Kefe) sokáig hisz Ottó ártatlanságában, feleségével is szembeszáll, ám végül győz a józan ész. S azt sem érdemes elfelejteni, hogy Ottó évekkel ezelőtt Veronikának udvarolt, ám a tőle kölcsönkért pénzzel külföldre menekült. S ahogy mondani szokás, rossz pénz nem vész el, „Veronika megbocsát, de nem felejt”, olvashatjuk az egyik fejezet háromsoros összefoglalójában.
Mit kell tennie a tanár(ok)nak, ha megtudják, hogy az egyik diákot veri a szülő? Van-e joguk beleavatkozni, meddig mehet el az iskola? Használhatnak-e a gyerekek törvénytelen eszközöket annak érdekében, hogy megmentsenek másokat? Megbízhat-e egy tanár a gyerekekben akkor is, ha fennáll annak a kockázata, hogy valami őrültségbe rángatják? Ilyen és ehhez hasonló kérdéseket tesz fel a regény újra és újra. Válaszok persze nem adhatók egyértelműen, ám a boldog és kielégítő vég elhiteti velünk: itt, ebben a regényvilágban mindenki jól döntött, s „A többi néma csend – idézte Brúnó a nagy angol drámaírót, mert egyre komolyabban készült a színészi (vagy rendezői?) pályára.”

Nógrádi Gábor, Az öcsém zseni, Móra, 2190 Ft.
A cikket a következő címen találhatja meg: http://www.prae.hu/articles.php?aid=2142

Visszhang

A takarékoskodás világnapjára
2006. október 31., kedd

Ha valaki munkába állásától kezdve hetente elhelyezné egy mozijegy árát nyugdíjpénztárban, negyven év múlva kisebb vagyont kaphatna, s öregségére nem lenne gondja - állítja Nógrádi Gábor. A sokoldalú író nemrégiben hozzászólóként debütált a Pénz, tudás, gyarapodás - pénzügyi ismeretek az oktatásban című konferencián, amelyet az MNB rendezett az Öngondoskodás Alapítvánnyal és az OTP Fáy András Alapítvánnyal együttműködésben.

- Ifjúsági történeteket és forgatókönyveket ír, könyvesboltot és kiadót vezet. Hogy jut minderre ideje?
- Mindenkinek megadatik a napi huszonnégy óra. Ebben tökéletes demokrácia van. Én a nap nagy részét bölcs könyvek, kedves barátok, okos gyerekek és szép nők társaságában szeretném eltölteni. Sajnos azonban nem sikerült beszületni Rockefellerékhez. Apanázs híján életem nagy része könyveim, gondolataim és ötleteim menedzselésével telik el. Ehhez sok idő kell.
- Az említett konferencián mutatták be A pénz nem a fákon nő című könyvét is. Ha nem a fákon, akkor elárulná, hol?
- Nem a fákon! Ez a könyvem egy évig készült. Azóta próbálom eljuttatni a gyerekekhez. Nekik írtam, hogy boldogabbak legyenek, az ország pedig gazdagabb, a jövő biztonságosabb legyen. Most, támogatóim segítségével, minden általános és középiskolába eljut a kiadványból egy-egy példány...
- Hadd kössem az ebet a karóhoz. Ha pénz nem a fákon nő, akkor mégis hol?
- A fejünkben. A kreatív gondolkodásban. A vállalkozói szellemben. A bátorságban. A kudarctól való félelem csökkentésében. Olyasmiben tehát, amit az iskolában, sajnos, ritkán tanítanak, az életben pedig csak nagy kínlódások árán és csak azok tudják megtanulni, akik erre nevelődtek otthon. Pedig egy egész nemzetnek kellene most úgy gondolkodnia, hogy a képességei maximális sebességen működjenek. A pénz (mondhatni: az államvagyon) ugyanis nem a Nemzeti Bank trezorjaiban van. Az papír. Na jó, mondjuk, arany. A pénz a fejünkben van. Vagy nincs.
- Jókai anno svábhegyi és balatonfüredi villát vásárolt könyvei honoráriumából. Hogyan takarékoskodik ma egy magyar író?
- Ahogy mindenki más. Félretesz, ha van miből, hogy megvegye a szükségest vagy a feleslegest, illetve, hogy ne féljen az öregségtől. Én nem takarékoskodom, mert hiszek abban, hogy minden fillérnek dolgoznia kell. Ha van egy kis pénzem, könyvet adok ki, mert a könyv profitot termel. Egy kicsi másfél szobás lakásom van és egy telkem faházzal. Villáim pedig a kanalak mellett találhatók.
- Ha van mit félretennie, bankban vagy párnacihában tartja?
- Természetesen bankban, de az alacsony kamatok miatt, mint említettem már, inkább vállalkozom. Sokat veszítek a vállalkozásaimban, ez tény. Beleszeretek egy-egy ötletembe (ilyen volt A pénz nem a fákon nő), amely sok időt vesz el és kevés pénzt hoz. De még így, veszteségekkel is több a nyereség a sikeres akciók révén, mintha bankban legeltetném a forintjaimat.
- Olvasóinak, könyvesbolti vásárlóinak takarékoskodási szokásairól van-e valamilyen elképzelése?
-Még mindig sok könyvet veszünk abban a hitben, hogy a könyvekkel a tartalmat is megvásároljuk. Olyan könyveket kellene beszereznünk, amelyeket nem csak elolvasunk, hanem minden részletében meg is értünk, meg is emésztünk, magunkévá teszünk. Futó kalandoknál mindig jobban szerettem a hosszú távú kapcsolatokat.
- A világ takarékpénztárai 1924-ben tartott első kongresszusukon határozatot hoztak, hogy minden év októberének utolsó munkanapján világszerte tartsák meg a takarékoskodás világnapját. A közelgő esemény - beszélgetésünk apropója - megmozgatja-e valamiképpen az író fantáziáját?
- A konferencián elhangzott, hogy ha valaki munkába állásától kezdve, egy mozijegy árát elhelyezné hetente a nyugdíjpénztárban, akkor negyven év múlva egy kisebb vagyont kaphatna, s nem lenne gondja. Azt hiszem, ez az én esetemben még nem működött volna. Negyven éve egy jobb mozijegy három forint ötven fillérbe került... Ma már nem számítunk ilyen mértékű pénzromlásra, tehát érdemes megtakarítani havonta valamennyit. Nem a felesleget, mert olyan a legtöbb embernél nincs, hanem a megtakarításra biztosított állandó összeget. De ismétlem: én a vállalkozások híve vagyok. A pénz, az ész és a kéz együtt csodákra képes.

Juhani Nagy János
seniorok.hu

Sose halunk meg és PetePite

Egy májusi éjszakán dr. Pete Ádám pszichológus tizenegy és fél éves gyerekké, azaz a saját fiává változik. A gyerek Pete Péter, azaz Pite pedig pontosan olyan lesz reggelre, mint harmincnyolc éves apja. Persze csak testileg cserélnek helyet, Pete és Pite lélekben önmaguk maradnak. Így kezdődik Nógrádi Gábor új ifjúsági regénye, amely ugyanolyan humoros és izgalmas, mint annak idején a Gyerekrablás a Palánk utcában című könyve, vagy az író forgatókönyvéből készült Sose halunk meg című film volt.

Miért választ mindig ilyen furcsa történeteket? A Gyerekrablás-ban egy fiú elrabolja saját magát, hogy elvált szüleit ismét összehozza, A mi Kinizsink című regényben Kinizsi Pál feltámad, a Galambnagymamában pedig az elhúnyt nagyi galambbá változik…

Az olvasó jobban odafigyel az érdekes, furcsa mesékre. No, meg ezekben a különös történetekben lehet a legjobban megmutatni a hétköznapi életet. A PetePite című regényben például az apának gyerekalakban iskolába kell mennie, ahol a szokásos feleltetés, szívatás, verekedés folyik. A gyerek pedig felnőttként dolgozni megy az apa munkahelyére, a tévébe.
Furcsa szemszögből a világ mindig jobban látszik.

Az ifjúsági könyvei mellett a filmjeit ismerik a legtöbben. A Sose halunk meg, a Patika, a Hyppolit után készül újabb forgatókönyv?

Három is. A Meseautó 2000 végleges könyvén már nincs sok munka. Utána Koltai Róberttel írunk egy új filmkomédiát, amely a változatosság kedvéért a gyerekkorunkban játszódik megint. S végül Cakó Ferenccel, a világhírű animációs filmrendezővel - könyveim állandó grafikusával - tervezünk egy egész estés báb-gyurmafilmet. Dolgoznom kell, mert egyre fogy az időm, ami az alkotó munkára adatik.

Forrás: Blikk

Nem, nem! Nem olvasta félre. A nagysikerű filmet Mihályfy Sándor rendezésében most huszonhárom év elteltével folytatják.

Folytatódik az Indul a bakterház című, 1978-ban bemutatott filmvígjáték története, Rideg Sándor csaknem hatvan éve született regényét Zádori Bence gondolta tovább - hangzott el a Gyorsul a bakterház című produkció előkészületeiről tartott csütörtöki sajtótájékoztatón, Budapesten. Mihályfy Sándor, az egykori és a most készülő film rendezője isteni szerencsének nevezte, hogy 23 évvel ezelőtt sikerült olyan filmet forgatni, amely túlélte önmagát.

- Az élet azt igazolta, hogy ez lett a legsikeresebb filmem - mondta a rendező, aki utalt arra is, hogy számtalan filmszemlén, fesztiválon is bemutatott, díjazott alkotást rendezett. Barcs Endre, a Daylight Produkciós Iroda kreatív igazgatójának ismertetése szerint a magyar videoforgalmazás legkeresettebb filmjének számító Indul a bakterház folytatása egy könyvszenzáció, a Zádori Bence tollából született Gyorsul a bakterház alapján készül.

A tavaly ősszel megjelent könyvet illetően az olvasók és az irodalmárok is egyet értenek abban, hogy az írás meglepően eredeti stílusban követi Rideg Sándor egykori regényét - mutatott rá a kreatív igazgató. Az 1978-as film három fontos szerepét a folytatásban is ugyanazok a művészek játsszák: a baktert Koltai Róbert, a lókupecet Haumann Péter, a csámpás Rozit pedig Pécsi Ildikó alakítja. A banya szerepében ezúttal Máthé Erzsi látható majd.

A tájékoztatón elhangzottak szerint a filmvígjáték kulcsszereplőjét, Bendegúzt még keresi a stáb, mivel a korábbi tehénpásztor, Olvasztó Imre úgymond kinőtte a szerepét. A sajátos nyelvjárású fiú megformálására már most is sok a jelentkező - derült ki.

A Gyorsul a bakterház forgatókönyvét Nógrádi Gábor írja, a filmzenét Dés László komponálja. A produkció előkészületei a tervek szerint ősszel zárulnak, s azt követően indulna a forgatás. A Gyorsul a bakterház bemutatóját legkésőbb a 2003-as filmszemlén szeretnék megtartani.

Forrás: http://www.internetto.hu

Úgy öt éves lehettem, amikor anyám megtanított olvasni. Arra már nem emlékszem, hogy hogyan tanított, de első osztályos koromban már egészen jól olvastam. Több kedvenc olvasmányom is volt, de a legkedvesebb mind közül a Tizenkét hónap című orosz mese és az Öreg néne őzikéje. Ezeket újra és újra elolvastam, szinte kívülről megtanultam.
Ekkor anyám már nem élt.
Éppen mostanában fészkelődött a fejembe a gondolat, hogy talán éppen azért olvastam megállás nélkül minden szabad percemben, mert addig sem kellett azon gondolkoznom, hogy hol van az anyám, és mit jelent az, hogy meghalt. (Amit kamaszkoromig nem is hittem el. Mármint anyám halálát. Ha Budapesten jártam, mindig ide-oda lestem az utcákon meg a villamoson, hogy mikor tűnik fel. Mert, azt mondták, Pesten halt meg a kórházban. De miután nem halt meg - gondoltam -, biztosan itt él.)
Persze lehet, hogy nem csak anyám halála miatt olvastam. A gyerek azt csinálja, amit maga körül lát, amihez hozzászoktatják. Ha a szülők és a nagyobb gyerekek olvasnak, és a kisebbek látják, hogy ez jó dolog, ők is olvasni fognak majd. Ezért szoktam író-olvasó találkozókon mindig elmondani, hogy a nagyobb gyerekek felelősek a kistestvéreikért. Ha nem olvasnak fel a kicsinek, ha nem kérnek ki a könyvtárból óvodás öccsüknek, húguknak való könyveket, nem várhatják, hogy néhány év múlva a testvérük majd olvasó ember lesz. Pedig az olvasás a boldogságra nyíló ajtó kulcsa lehet. Az olvasás ugyanis gyógyszer - megnyugtatja a lelket, ha az beteg, vagy háborog. Az olvasás csokoládé, mert jó érzéseket kelt. Az olvasás tudás, mert olyan ismereteket hordoz, ami az önismerethez, a sikerhez, és az életben maradáshoz kell.
Ugyanakkor be kell vallani, az olvasás: munka. A szöveget végig kell olvasni, meg kell érteni, a szavakkal megfogalmazott dolgokat el kell képzelni, a gondolatokat fel kell dolgozni. Erőfeszítést kíván. De a csúcsra sem lehet feljutni úgy, hogy az ember nem mássza meg a hegyet. S csak a csúcsról látszik igazán, milyen gyönyörű a táj.

Nógrádi Gábor

Találkoztak-e már olyan történelemtanárral, aki nyolcadik osztályban fociból, ékszerteknősökből, csillagászatból vagy horgászatból feleltetett?
Hallottak-e olyat, hogy a pedagógus a gyerekek kedvenc témáját kérte számon, és szórta az ötösöket?
Én a legjámborabb tanárnál sem tapasztaltam ezt. Nógrádi Gábor Az anyu én vagyok című ifjúsági regényében sincsen ez így. Azaz mégis.
A tanárnő csak osztotta az ötösöket a gyerekeknek a feleletekre, a gyerekek pedig még a szünetben is felelni akartak. Lett is belőle bonyodalom. Az izgalmak azonban nem itt kezdődtek. Hanem "Mikor Mesi meglátta, hogy a macska felkergeti a kutyát a fára, rögtön tudta, hogy tudós nagyapja kísérlete sikerült: a kutya és a macska helyet cseréltek."
Persze a kísérletezés itt nem ért véget. Tata lányát, a tanárnőt és Mesit, a kisunokáját is kicserélte. A bölcs tudós véleménye szerint két ember csak egymás bőrébe bújva ismerheti meg egymást. És ez így is történik a kalandos, humoros és érzelmes történetben.
A visszaváltoztatást mindig késlelteti valami, ezért újabb és újabb élethelyzeteket élnek át, a főhősök a másik bőrében.
Rájönnek-e a csalásra a tanáriban? Mit szól az elvált apa, hogy az "anyu" olyan kedves?
Mi lesz, ha "anyut" meg akarja csókolni az új udvarlója? Hogyan fog játszani a focimeccsen "Mesi"? Néha örömmel veszik az akadályokat, máskor nem annyira.
A regényt olvasva kiderül: milyen jó is gyereknek lenni, és hogyan látnak ők minket, felnőtteket. Lehet, hogy néha fociból kéne feleltetni?
Cakó Ferenc karakteres figuráitól a történet még izgalmasabb lett.
Nógrádi Gábor korábbi gyerekregényében apa és fia cserél helyet. Ennek címe Petepite, amely 2000-ben az Év gyerekkönyve lett Magyarországon, tavaly pedig felkerült a világ legjobb gyerekkönyveinek listájára.

Újság: Köznevelés, 59. évfolyam, 10 szám
Dátum: 2003. március 14.

Nógrádi Gábor Bázelben, az IBBY, a Gyerekkönyvek Nemzetközi Tanácsa kongresszusán vehette át azt a diplomát, amely tanúsítja, hogy a magyar író PetePite című kötetét a tanács beválasztotta a világ legjobb gyerekkönyvei közé.
Mint Nógrádi Gábor lapunknak Luzernből elmondta: az IBBY 60 ország kiadványai közül választotta ki azokat, amelyeket ajánl szerte a világon.
A könyvből magyarul 8 ezer példány fogyott el, s most jelenik meg újabb 5 ezer.
Már elkészült a folytatás is: Az anyu én vagyok novemberben lát napvilágot 10 ezer példányban.

Dátum: 2002.10. 04.
Újság: Világgazdaság

a lap tetejére

PetePite világszám

A világ legjobb gyerekkönyvei közé választotta Nógrádi Gábor PetePite című regényét a Gyerekkönyvek Nemzetközi Tanácsa (IBBY) –értesült lapunk.
A mű 2000-ben Az év gyerekkönyve lett Magyarországon, ezután a nemzetközi szervezet magyar szekciója javasolta felvételét az IBBY nemzetközi ajánlólistájára.
Október elsején Bázelben tartja következő kongresszusát az IBBY.
Ezen diplomát adnak át többek között Nógrádi Gábornak abból az alkalomból, hogy műve felkerült arra az annotált ajánló listára, amelyet a világ számos országába küldenek el.
Az író egyike annak a 135 szerzőnek, illusztrátornak és fordítónak, akinek munkáit a kiválóságok közé emelték.
Mint arról Leena Maissen, az IBBY igazgatója, a kongresszus elnöke tájékoztatott, a listán szereplő könyveket több, párhuzamosan utaztatott kiállításon mutatják be.
Ezen kívül a Nemzetközi Ifjúsági Könyvtár Münchenben, illetve más kutatási gyűjtemények Japánban, Szlovákiában, Svájcban és az Egyesült Államokban állandó letétként kínálják e műveket. Minden országból a gyerekirodalom legjavát képviselik a kiválasztott könyvek, és az IBBY ezeket javasolja világszerte kiadásra.
A PetePite humoros regény az apja, Pete Ádám testébe költözött fiúról, Pitéről.
A közeljövőben megjelenik a könyv párja, Az anyu én vagyok címmel.
Ebben anya és lánya cserélnek helyet.
A szerző, Nógrádi Gábor elmondta lapunknak, hogy a bázeli kongresszuson egyebek között arról fog szólni, hogy a gyerekkönyvet a felnőtt író és gyerekkori önmaga írja.
Így lehet a mű híd a felnőttek és a gyerekek világa között.

V. Gy.
Dátum: 2002. 09. 27.
Újság: Népszabadság

a lap tetejére

Az író válaszolt ifjú olvasóinak

Gyerekkezek a magasban. A békéscsabai Madách Utcai Általános Iskola tanulói megállás nélkül faggatják a 2000. év gyermekkönyvíróját, Nógrádi Gábort. A szerző azonban állja az ostromot.

A gyerekek megállás nélkül faggatták a népszerű gyermekkönyvírót, Nógrádi Gábort A Petepite írója, Nógrádi Gábor tegnap a Békés Megyei Könyvtárban tartott találkozó után a Madách Utcai Általános Iskolába is ellátogatott.

Az iskola nyolc-tizenegy éves tanulói öt fős csapatokban versenyeztek, irodalmi kérdéssorokat válaszoltak meg, rajzoltak, hogy részt vehessenek az író-olvasó találkozón - tájékoztatta lapunkat Nagyné Bielik Ágnes, az iskola könyvtárosa.

A gyerekek arcát látva, elmondható, megérte megszervezni a hónapokig tartó versenyt. Nógrádi Gábor ugyanis őszintén osztja meg gondolatait az ifjú olvasókkal. Még azt is, hogy könyvet írni bizony munka. Sőt azt is, hogy az író legkedvesebb tantárgya nem az irodalom volt, ahogy sokan gondolták, hanem a matematika. A számok világában ugyanis mindennek kijött az eredménye, nem lehetett vita. Nem így az irodalomban vagy a művészetekben, ahol minden megítélés kérdése. És hogy Nógrádi Gábor mi szeretett volna lenni gyerekkorában? Mi más, mint felnőtt! Az más kérdés, hogy sokakhoz hasonlóan, most legszívesebben újra gyermek lenne...
Fekete G. Kata

Dátum: 2002.02.13.
Újság: Békés Megyei Hírlap

a lap tetejére

Kinizsi Pál, a kukás ember

A mi Kinizsink címmel filmet forgatnak Nógrádi Gábor ifjúsági regényéből. A címszereplő, foglalkozása szerint kukás, egyébként pedig Magyarország legerősebb embere, aki fogával húzza el az utasszállító repülőgépet.

Mondhatnánk azt is, békebeli hangulat. Csöndes kisvárosi utca, a legtöbb ház falán ott a táblácska: Tiszta udvar, rendes ház. A kertekben kutya vakkantgat, a kerítés tetején macska fut el. Az út szélén kukás autó araszol, mögötte döngő léptekkel hatalmas férfiú húzza a műanyag kukát. Ám az idilli kép megrendezett. A látványt a kamera ,,szeme" fogja be, s egy nyugodt hangú férfiú mondja: - Döme, jöhetsz!
Szavaira egy élénk arcú, afféle ebadta kiskölyök indul el a járdán a döngő léptű kukás nyomában.
- Tessék mondani, mit keres itt a Fekete Laci? - szólít meg egy otthonkás háziasszony.
- Filmet forgatnak, ő a címszereplő, a Kinizsi Pál - mondom, mert már beavatott vagyok. - Ismeri őt? - kérdezek vissza, mert a bennfentesként hangzó ,,Laci" erre utal. - Igen, persze, a televízióból! Ő a legerősebb ember Magyarországon - válaszol boldog mosollyal az otthonkás, hogy testközelből láthatja a monstrum embert.
A nyugodt hangú férfiú maga köré gyűjti az ott sertepertélő gyerekeket, int a ketrecben macskát őrző fiatalembernek, szólítják Bundit, az egyik kutyaszereplőt. A következő jelenetben sintérek jönnek, hogy feltoloncolják egy kisteherautóra a vörös macskát, a loboncos kutyát.
- Ezek a legmacerásabb munkafázisok - mondja a rendező, Mihályfy Sándor -, ezek az apró, precíziós vágóképnek való felvételek. De már befejezzük, s ha minden jól megy, év elején láthatják is kicsik és nagyok A mi Kinizsink című filmet.
- Hogy jutott eszébe ilyen idilli filmet rendezni?
- Nem annyira szelíd ez a film, annak ellenére, hogy a gyerekközönséget célozza meg, Nógrádi Gábor ifjúsági regényéből készül. A felnőtteknek is érteni kell belőle, hiszen nagyjából arról szól, hogy jön egy kivagyi polgármester, aki fél az állatoktól, ezért utálja őket, s úgy dönt, minden állatot be kell gyűjteni a lakosságtól, legyen az teknősbéka, kutya vagy macska, esetleg énekesmadár, vagy éppen papagáj. Összefognak a gyerekek, számítógéppel segítségül hívják a régmúltból Kinizsi Pált, aki melléjük áll az igaz ügy érdekében.
Nézem Kinizsi Pált, azaz Fekete Lászlót, s nem értem, hogy ebben a böhöm nagy emberben hogyan lehet ennyi türelem. Mert van jelenet, amit ötször is elpróbálnak, s vagy háromszor felveszik. S ez azt jelenti, hogy nyolcszor kell ugyanazt végigcsinálnia.
- Nem unja, hogy nem mindig fogadja el a rendező elsőre, amit megkomponálnak a kamera előtt?
- Miért unnám? Erre szerződtem, ezt csinálom. Mindegy hányszor. Én, ha bemutatózok, netán elhúzok egy Boeing-repülőgépet, vagy megemelek egy valódi malomkövet, akkor arról szól az időm.
- Mondja meg, hány tojásból eszik rántottát?
- Úgy huszonöt-huszonhatból. Persze van még benne fél kiló sonka, hagyma, meg egy vekni kenyér hozzá. Ráiszom még két liter tejet...
- Ez a reggeli?
- Fogja meg a kezem, ez itt izom, nem lekvár! - lógatja, nem megfeszíti a karját és bizony, mint a beton.
- Nem nehéz megtanulni a szerep szövegét, Kinizsi úr?
- Nem tanulom én meg. Felvétel előtt elolvasom és amikor kell, mondom. Miattam még nem kellett felvételt ismételni - teszi hozzá büszkén.
- Tanúsíthatom! - fejezi be dialógusunkat a rendező, majd kamera elé szólítja a kukás ruhába öltözött főszereplőjét.
- Még egy utolsó kérdést: Kinizsi, azaz Fekete László ezek után visszatér ,,emelgetni"?
- Csak egy kis időre. Ha minden igaz, jövőre klasszikus módon emelgethetem a malomkövet.
- Hogyhogy?
- Elkezdjük forgatni a Toldit. Na, mit gondol, ki lesz a filmbéli Toldi Miklós?
Nyerges Mária

Dátum: 2002.01.12.
Újság: Dunántúli Napló

a lap tetejére