„Egy derűs májusi reggelen a tizenegy és fél éves Pete Péter lába beleütközött az ágy végébe, amikor ki akarta nyújtani. "Mi a manó? - nyögött fura, mély hangon. - Éjszaka rövidebb lett az ágyam? Biztosan álmodom."

De Pite nem álmodott. A takarója alól két hatalmas lábfej feszült a deszkának. Két csúnya, szőrös láb. Pete Péter, azaz Pite egyetlen éjszaka alatt felnőtté változott. Pontosan olyan lett, mint az édesapja. És a csodáknak itt még nincs vége! Hiszen, ha Pite az apja testébe költözött, akkor mi történt az édesapával, dr. Pete Ádámmal?…

Részletek a regénybõl:

Elõzmények: apa és fia, azaz Pete Ádám és Pete Péter reggelre átváltoztak, "testet cseréltek". Ádám olyan lett, mint a fia, Pite pedig, mint az apja. Mit tehettek? Pite a tévébe indult, ahol az apja dolgozott, miközben Ádám elment az iskolába.

/…/
"Amikor Ádám belépett a hatodik bébe, Bacskai éppen egy magas, vékony gyereket kergetett a tanári asztal körül, miközben azt üvöltötte, hogy:
- Megállj, Jocó, mert szétrúglak!
Néhány lány a terem végében rapet táncolt, és énekeltek hozzá: "Elment Böske a világba, kippen-koppan a falába…" A többiek a padokban ültek, és szöszmötöltek valamivel, vagy beszélgettek. Csak egy göndör szõke lány nézett Ádámra a zöld szemével.
- Mi van Pete? - szólt oda. - Nem jöttél tegnap.
- Beteg voltam - mondta Ádám, és majdnem elnevette magát. Olyan különös volt, hogy egy tizenéves lány tegezi, és úgy beszél vele, mintha egykorúak volnának. És a legkülönösebb az, hogy most tényleg egykorúak. Aztán beült a helyére (ablak mellett harmadik sor) és kivette a táskából az órarendet.
"Úgy kell csinálnom, mintha Pite lennék - gondolta és a göndör szõke lányra mosolygott. - Helyes. Vajon hogy hívják?"
A lány nem mosolygott vissza, csak elhúzta a száját, és sustorogni kezdett a padszomszédjával. Aztán nevettek és Ádám felé néztek.
Mit néznek ezek? - simította végig a haját Ádám. - Csak nem vették észre, hogy nem Pite vagyok?
A lányok természetesen nem vettek észre semmit. Csak tudták, hogy Pete Péter titkosan szerelmes Ivanics Tündébe (a göndör szõkébe) és ez olyan izgi volt.
- Beteg voltál? - állt meg Ádám mellett egy alacsony, szemüveges fiú. - A Pados ki akart hívni...
"Ez biztosan Csatai Jenõke - gondolta Ádám, mert emlékezett, hogy a fia azt mondta: ha alacsony és szemüveges, az Csatai, a barátom. - De ki az a Pados, és mit tanít?"
- Igen? - biccentett Jenõke felé, és megpróbált úgy beszélni, ahogy Pite szokott, ha az osztálytársainak telefonál. - Dögrováson voltam. - Aztán úgy csinált, mintha valamit keresne a táskájában. - És mibõl akart feleltetni a… Pados?
Ez beugrató kérdés volt. Ádám szerint Jenõke erre csak a tantárgy vagy az anyagrész nevével válaszolhatott, és akkor aztán azonnal kiderül, mit tanít a Pados.
- Hogyhogy mibõl? - pislogott a barátjára a kis szemüveges. -. Hát az ismétlésbõl!
Ádám ettõl nem lett okosabb.
- Jó, de melyik részbõl… konkrétan? - próbálta kiugratni a nyulat a bokorból. -
Csatai elhallgatott. Olyan furcsán hangzott, ez a "konkrétan". Petya nem szokta azt mondani, hogy "konkrétan". Inkább azt mondaná, hogy "mit akar a Pados? Már három jegyem van! Eldobom az agyamat!"
Jenõke nyelt egyet.
- Tõlem a parasztfelkeléseket kérdezte tegnap…
Ádám felsóhajtott. Szóval Pados a történelemtanár. Tényleg illett volna már megtanulnia a gyerek tanárainak a nevét.
- Azt lököm - mondta lazán, hogy eloszlassa Jenõke gyanúját, és még hozzátette. - Dobjál meg egy rágóval, ha van!
Jenõke ugyan nem volt olyan biztos benne, hogy Petya tudja a parasztfelkeléseket, de megnyugodott. A barátja megint úgy szövegelt, ahogy szokott."
/…/

Másnap Ádám, Piteként, mint 11 éves gyerek, összeverekedett Bacskaival

"Amikor Pite hazaért, Ádám éppen a kis széken állt, és ingeket vasalt, hogy Annamária vacsorájára legyen mit felvenniük. A gyerek szeme alatt meg a szája szélén Bacskai ütései nyomán Európa hegy- és vízrajza kezdett kibontakozni.
Pite csak állt, és bámulta a két gazdagon színezett foltot.
- Apa, te hogy nézel ki?
- Ahogy te is kinéznél, ha egyszer az életben szembe mernél szállni Bacskaival! - sziszegte a foga között Ádám, és vízzel permetezte az ingeket.
Aztán részletesen elmesélte Petyának, mi történt.
Pite csak ámult és bámult.
Tünde levelet írt neki? Tényleg olyan kedveset? És a Bacskai felolvasta az osztály elõtt, miközben ugrált a padokon? És apa lepofozta a Bacskait? És mindenki neki szurkolt?
- Hát ez óriási! - sóhajtott Pite. - De kár, hogy nem voltam ott!
- Én is sajnálom, hogy nem te voltál ott! - pislantott a fiára Ádám.
- Elhiszed, hogy én is lecsaptam volna Bacskait, ha felolvassa a más levelét?
- Elhiszem - mondta Ádám, pedig nem hitte el. - És ha ott vagy, te valószínû ötös röpdolgozatot írsz irodalomból.
Pite gyanakodva nézett az apjára, mert érezte a hangsúlyból, hogy valami nem jó történt.
- Röpdolit írtatok? Mirõl?
- Toldi. Keletkezés. Meg Petõfi és Arany - morogta Ádám rosszkedvûen.
- Mi van? - pislogott rá a fia. - Tudtad, nem?
- Persze, hogy tudtam. Huszonöt évvel ezelõtt.
- Apa! Csak nem…?! - képedt el Pite, és felugrott a székérõl.
- Csak igen! - mondta Ádám. - Karó. És ráadásul puskázásért. Holnap be kell menned Klárinyóhoz. Hív.
- Engem? - bámult az apjára elképedten Pite.
- Nem - mondta Ádám. - Nem téged, hanem engem. Vagyis az apádat. De miután én most nem tudok bemenni azzal, hogy én vagyok a saját apám, mert bevisznek a diliházba, kénytelen vagy te megkeresni az osztályfõnöködet.
- És mit mondjak?
- Mit tudom én! Majd kitalálod. - És Ádám hirtelen dühösen kifakadt. - Egyébként is!… Elegem volt az iskoládból!…
- Eleged? És akkor én mit mondjak? - siránkozott Pite is. - Én holnaptól adásfõszerkesztõ leszek a tévében! És azt se tudom, mi az?
Ádám megállt, Petyára nézett, aztán kikapcsolta a vasalót, és lelépett a székrõl.
- Na, ülj csak le szépen, kisfiam!… Mi leszel te?"