Nagyon óvatosan és türelemmel, mert a nagybácsi nevezetû kaktusz a legérzékenyebb növények fajtájából való. Ha például karácsonyra már ötödik alkalommal ajándékoz meg bennünket Gárdonyi Géza Egri csillagok címû remekmûvével, merthogy ez volt a kedvenc olvasmánya a gyerekkorában, és elfelejtette, hogy már négyszer meglepett vele bennünket, akkor nem szabad toporzékolva kivágni az ablakon a könyvet, hanem a nyakába kell ugrani és azt a büdös bagószagot beszívva, ami a szakállából árad, felujjongani: Jaj, de jó Béla bácsi! Honnan tudtad, hogy gyûjtöm az Egri csillagokat? (A nagybácsi ilyenkor már gyurmaképes.) Ez a kedvenc könyvem! (A bácsi átmegy kocsonyába.) Éppen most akartam egy külön könyvespolcot venni... (Lecsordul a székrõl)... csak Gárdonyi remekmûvének. (Pohárba lehet önteni a Bélát.)
Ezután a nagybátyánk, aki köztudottan olyan zsugori, hogy ötször használ egy fogpiszkálót, benyúl a pénztárcájába és kivág az asztalra egy ezrest, hogy vegyük meg a polcot.
Nevelésünk teljes gyõzelemmel zárul. Dicsõség! Éljen! Halleluja!
Csak egyetlen apró bajocska lehet még esetleg. Mégpedig az, hogy Béla bátyánk, amikor legközelebb benyomul az életünkbe, meg akarja nézni a polcot és a gyûjteményt. Úgyhogy a biztonság kedvéért kénytelenek vagyunk valóban megvenni azt a polcot és még beszerezni öt Egri csillagokat, hogy ne legyen családi botrány.
Persze ez nem olyan nagy baj.
Hiszen Gárdonyi könyve tényleg remekmű.
Én is mindig azzal lepem meg az unokaöcsémet karácsonyra.
Ha látnátok, milyen boldog! Ugyanis gyűjti!...

<< Vissza