ÉJSZAKA

elalszik az utolsó villany is a házban, a kertre sötétség borul. Alszik a ház, alszanak az emberek, alszik a kert is. Igazán alszik a kert? Várjunk csak. Ott, a ledűlt téglakerítésnél, az orgonabokrok alatt valami zörög. Egy helyben motoszkál. Lehetne béka is, mert a béka nagy éjjeli csavargó, de béka nincs a kertünkben.
Valami most előzörög az orgonabokrok alól. A kert látszólag észre sem veszi, mintha tovább aludna, de a házfal mellett a hosszú farkincájú egér mereven megáll, csak az orrát mozgatja, s a bokroktól nem messze egy lándzsafarkú, nagy giliszta hirtelen visszahúzódik a földbe. Okuk is van rá, mert a valami, Pincur cicát nem számítva, az éjszakai kert legnagyobb vadásza: a sündisznó. Emlékszel, ugye, hogy tavaly egy sündisznó, vagy ahogy te hívtad, Sündi, néhány napig a vendégünk volt? Halat sütöttünk nyárson, sötét volt már, mire mindet megettük. Aztán bementünk, és csak ott benn vettük észre, hogy a tálca kinn maradt. Kimentünk érte, s a parázs vörös fényében valami gömbölyű, sötét jószág kuporgott a tálcán: Sündi. Odacsalta a sült hal szaga.
Nem, Sündi igazán nem tartozott a halvacsorára megivott vendégek közé, de ha már beállított, nem lehettünk udvariatlanok hozzá. Bevittük a verandára, és megkínáltuk tejjel. Sündi eleinte barátságtalan és bizalmatlan volt, összegömbölyödve meregette tüskéit: na, nyúljatok hozzám, ha mertek! De nem nyúlt hozzá senki, csudálatosképpen még te sem, és Sündi lassan elődugta fényes fekete kis orrát. Szimatolt, és olyan morc pofát vágott, mint a hétfejű sárkány a könyvekben, amikor még nem tudja, hogy mind a hét fejét le fogják vágni. Aztán vidámabb lett, egészen kidugta a fejét, és elindult felfedezni ezt az új, kőből készült világot. Megtalálta a tejet, ki is lefetyelte hosszú piros nyelvével, megtalálta a horgászholmikat a sarokban, magára tekergette a zsinórjaimat, és elégedetten röfögve belebújt a hátizsákomba. Ott aludt egész éjszaka.
Másnap már azt is megengedte, hogy megvakargassuk az oldalát, csak akkor fújt rám mérgesen, mikor leszedtem tüskéiről a rátekeredett zsinórokat. Nagyon kedves Sündi volt.
Sajnos nem tarthattuk tovább a verandán, mert megfázott és megbetegedett volna a hideg kövön. Elvittük kosárban Jutkáékhoz, de Jutka anyukája, úgy látszik, soha nem gondolt még arra, hogy kellene nekik egy sündisznó, mert azt mondta: "Megbolondultatok? Mit csináljak egy sündisznóval a harmadik emeleten?" Visszahoztuk hát Sündit, és elengedtük a kertben, és ez így is van jól, mert Sündinek a kert, a mező, az erdő az otthona.

<< Vissza